|
REFERENCIÁK – kiadványszerkesztés
Csillagászati poszternaptárak
A csillagászati poszternaptárakat 2001–2006 között a Magyar Csillagászati Egyesület adta ki – elsősorban az egyesület tagjai számára, de vásárolni is lehetett belőlük. 2007-ben pedig az MLOG Kft. vállalta a kiadást. A naptárak grafikai tervét én készítettem, egységes tipográfiával és elrendezési elvekkel. Háttérként olyan csillagászati, illetve űrkutatási felvételeket alkalmaztam, amelyek az interneten fellelhetők, poszter méretben is kellően jó minőségűek, és szabadon felhasználhatók. A képek rövid magyarázata mindig szerepelt a nyomaton.
Jobb oldalon, a nagyított részleten látható, hogy ezek a csillagászati naptárak a szokásos adatokon túl tartalmazták a napkelte és napnyugta időpontokat, ezeknek a háttérszíne jelezte a téli illetve nyári időszámítás időszakát. Minden napnál szerepelt a holdfázis alakja is, eltérő színnel kiemelve a fő holdfázisokat (újhold, első negyed, telehold, utolsó negyed). A lapon található kis képekre kattitva megnézheti a teljes méretű posztert is PDF formátumban.
|
|
|
|
|
|
|
|
2001
A Nemzetközi Űrállomás 2000 őszén.
Az egységek sorrendben fentről lefelé:
az Unity, a Zarja és a Zvezda modul
egy szállító űrhajóval. (NASA felvétel)
|
2002
Az NGC 4945 spirálgalaxis 13 millió fényévre van tőlünk a Centaurus
csillagkép irányában. A képhez felhasznált 15 db színszűrős felvétel a
MPG/ESO chilei obszervatóriumának 2,2 m-es távcsövére szerelt
8196x8196 képelemes CCD-detektorral készült. Az ábrázolt égterület
magassága 0,5 fok.
(Az Európai Déli Obszervatórium (ESO) szívességéből)
|
|
|
2003
A 2003-as év nyarának végén a Mars és a Föld rekord közelségbe került
egymáshoz. A Mars ugyanis éppen szembenállása idején
járt pályájának napközelpontja környékén. A bolygó augusztus–szeptember
folyamán volt legjobban megfigyelhető, amikor a szögátmérője
a 20''-et is meghaladta.
Ezt a képet a Mars körül keringő Mars Global Surveyor 1999 áprilisában
készített felvételeiből állították össze. Jól látható számos ismert
felszíni alakzat, az északi hósapka és a hatalmas vulkánok fölött
lebegő, fehér színű jégkristályfelhők.
(A NASA/JPL/Malin Space Science Systems szívességéből)
|
2004
A naptáron a Nagy Orion-köd hamis színes mozaikképe látható, amelyet az infravörös
sugárzás három hullámhossztartományában nyert CCD-felvételekből
állítottak össze. Ezen a képen a fiatal csillagokat körülvevő, óriási
gázfelhőnek olyan belső részleteit is tanulmányozni lehet, amelyek a
látható fény tartományában működő távcsövekkel – a csillagközi por
jelentős fényelnyelése miatt – esetleg egyáltalán nem vehetők észre.
A mozaikkép az égboltnak kb. egy négyzetfoknyi területét ábrázolja.
A hozzá használt CCD-felvételek a 2MASS (Two Micron All Sky Survey
– Két Mikronos Teljes Égbolt Felmérés) program keretében készültek.
(A képet a 2MASS/UMass/IPAC-Caltech/NASA/NSF bocsátotta közre)
|
|
|
2005
A színes kép a Mars felszínének 90x90 km-es területét mutatja, 40 m-es felbontással. A Dao-völgy (balra fent) és a Niger-völgy (jobbra lent) helyenként 40 km széles áradásos csatornák, melyek a bolygó vízben gazdag korszakáról tanúskodnak.
A Mars fejlődéstörténetének korai szakaszában a közeli Hadriaca Patera vulkán
belső hője hatalmas területen megolvasztotta a felszín alatti jeget. Az emiatt meggyengült anyag összeomlott, és a kiáramló olvadékvíz vájta ki ezeket az 1000–1500 m mély csatornákat, átmenetileg tengerrel töltve fel a Hellas-medencét.
Az Európai Űrügynökség (ESA) által kifejlesztett Mars Express keringő egységének
felvétele 2004. június 19-én készült. Ezt az észak felé tekintő távlati képet az
űrszonda nagy felbontású sztereo felvételeiből számítógépes terepmodell szoftver
segítségével állították elő. (ESA/DLR/FU, Berlin, G. Neukum szívességéből)
|
2006
A Jupiter Io nevű; holdjának képét elsősorban a vulkáni tevékenység
során felszínre jutó kéntartalmú anyag határozza meg. A vulkáni
gázokból lecsapódott kéndioxidhó okozza a fehér foltokat, a friss,
amorf kén pedig a vöröses területeket.
Az amorf kén a hűlés folyamán átkristályosodik, és közismert,
sárga színű kénné alakul. A Naprendszerben az Io a legnagyobb
vulkáni aktivitást mutató égitest. A Voyager és a Galileo
űrszondáknak több vulkánt kitörés közben sikerült lefényképezniük.
Ezt a képet a Jupiter körül keringő Galileo űrszonda 1999 júniusában
készített felvételeiből állították össze.
(A NASA/JPL – PIRL/Univ. of Arizona szívességéből)
|
|
|
2007
A csillagontó galaxisok egyik látványos képviselője a Nagy Medve csillagképben
található M82. Belsejében egy nagyságrenddel nagyobb a
csillagkeletkezés gyakorisága, mint a mi Tejútrendszerünkben. Ezek
a heves folyamatok fújták ki azt a hidrogéngázt, ami lángnyelvekre
emlékeztető, vörösses felhők formájában körülveszi a csillagrendszer
középpontját. A képen a galaxist beburkoló halvány ködösség, a
haló is számtalan apró fénypontra bomlik, ezek mindegyike egy-egy
gömbhalmaz. A szinte hihetetlen részletességű mozaikképet a
Hubble-űrtávcső hat felvételéből illesztették össze, szélessége 0,2 fok.
(A NASA, az ESA és a Hubble Herritage Team szívességéből)
|
|