|
Biztos vagyok benne, hogy a képen látható svájci műemlék parasztház gazdája örömmmel és élvezettel tartja rendben a portáját, és természetes dolog a számára, hogy még a száradó tűzifa hasábokat is az esztétikus rend részeként helyezi el. De abban is biztos vagyok, hogy munkájának eredménye – ez az egyszerűségében is szép látvány – jó érzéssel tölt el minden ép lelkű embert, aki rátekint. A jól végzett munka örömet, elégedettséget ad az elvégzőjének és a haszonélvezőjének is.
A megélhetésért végzett munka esetében persze a fizetség sem lehet teljesen mellékes. Az alkotót hiába tölti el a jól végzett munka öröme, ennek csekély a vásárlóereje a boltokban. Az elemi igazságérzet is úgy kívánja, hogy egy tevékenységért kapott fizetség a lehetőségekhez mérten tükrözze az eredmény értékét, és arányban legyen mások hasonló színvonalú teljesítményének díjazásával.
Egy munka értékének meghatározására azonban nem mindig állnak rendelkezésre egyetemes érvényű szabályok. Ilyenkor a csalódások, viták, nézeteltérések oka látszólag a díjazás, ez azonban többnyire egy mélyebben rejlő konfliktus megjelenése a felszínen: a megbízó és a munkát elvégző személy igényszintje jelentősen eltér egymástól. Az a gyakoribb eset, hogy a megbízó nincs megelégedve az eredmény minőségével, színvonalával, de előfordul, hogy a munkavállaló állítja túl magasra a mércét, amit a megbízó nem értékel, vagy értékel ugyan, de nincsenek anyagi lehetőségei a minőségi többlet megfizetésére. Ezért egy feladat kiadásakor – elvállalásakor nagyon fontos a minőségi elvárások minél pontosabb egyeztetése.
Határozott véleményem, hogy egy bizonyos szint alatt sem takarékosságból, sem a sürgősség ürügyén nem szabad engedményeket tenni a minőség rovására. Akkor vagyok elégedett saját munkámmal (is), ha
a maga kategóriájában befejezettnek, kerek egésznek tekinthető;
minden részlete a szükséges mértékig kidolgozott;
a megjelenése tetszetős, látható jellemzői harmonikusak, esztétikusak;
és azok is elégedettek az eredménnyel, akik számára készült.
Természetesen mindezeknek a szempontoknak az érvényesítése több időt és energiát igényel, mintha csak a feladat lényegének minél gyorsabb megvalósítására törekednék. Ezért akkor vállalok el szívesen egy munkát, ha a minőség is fontos...
|
| |
József Attila
Ne légy szeles ...
Ne légy szeles.
Bár a munkádon más keres –
dolgozni csak pontosan, szépen,
ahogy a csillag megy az égen,
úgy érdemes.
|
|
A mottó József Attila egyik legrövidebb költeményéből származik. Ennek ellenére valószínűleg nagyon kevesen ismerik a teljes verset. Pedig e néhány sor igazi varázsa abban rejlik, ahogyan a költő az emberi munkát a második sor lehangoló, földhözragadt, hétköznapi valóságából a csillagok közé emeli.
A „létező szocializmus” idején gyakran hallhattuk, olvashattuk az idézett jelmondatot. Talán túlságosan is gyakran – fényét megkoptatva, igazságát lejáratva. Ez lehet az egyik oka annak, hogy a rendszerváltás óta szinte alig találkozunk vele. A másik ok értékrendünk válsága, ami minden dolgot csak pénzben kifejezve tud besorolni. Ha József Attila korunkban élne, lehetséges, hogy választania kellene: elveit megtartva szegényen él, vagy másként írja meg ezt a verset, valahogy így:
|
| |
Légy sikeres ...
Légy sikeres.
Bár a munkádon más keres –
dolgozni csak látványosan, gyorsan,
ha meg akarsz élni ebben a korban,
úgy érdemes.
|
|
Én azonban inkább az eredeti verset választom, amely szerint még a fárasztó, unalmas vagy piszkos munka is adhat örömöt, ha nem – vagy nem csupán – a fizetségért, a megélhetés kényszeréből végezzük, hanem biztosak lehetünk abban, hogy van értelme, hogy mások javát szolgálja. Elégedettséggel tölthet el bennünket, ha azt érezzük, hogy sikerült a képességeinknek és az elvárásoknak megfelelő színvonalon megoldani egy feladatot.
|
| |
|
